Nyárimádó

Nyárimádó

Ahogy tompa, nyári esti
együttlétben kint, a pesti
patakpartnál porral festi
lépésünk a lábunkat,

s hársfa oltja szende szélbe
mézillatát, mintha élne,
s villogtatja város fénye
félénken az utunkat,

s fülemüle száz trillája,
boldog dalnak kacér bája
sejteti, hogy párja várja
nesztelen a nászukat,

s aláfesti ezer tücsök,
míg lehuppansz, melléd ülök,
megérintesz, megrezdülök,
s összebújnak álmaink,

úgy szeretnék összebújni
majd a széllel, s megújulni
benne mindig, ahogy fújni
kezdi üres hamvaim.

Kategória: Irodalom, Kiemelt bejegyzések | A közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.