Groteszk vers a közösségi oldalak társadalmi hatásairól

Facebook

Halálszagú, puha ködben
agyvelővel fest az ember
képet pucér önmagáról:
lelkéhez egy arcot rendel,
vászna ráncos bőrbörtöne,
melyet aztán összespriccel
fuldokolva felröhögve
kommentjeivel és giccsel.

Nyomort eszik, belefürdik
sárba, rothadó avarba,
cupákol egy elesettet,
kinek szája be van varrva.
Felnyitja a koponyáját,
meghágja az agyát, spriccel…
Lett az ember, s leokádott
kommentjeivel és giccsel.

Ajánlás:

Kifordítva kellek csak már.
Ez lenne a nevem ára?
Ha már le is vetkőztettél,
lájkolj, kérlek, halálra!

Kategória: Irodalom | A közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.