Mit eredményezett a szabad vasárnap?

Heti rendszerességgel járok egy közeli Lidlbe, eddig az esetek nagyjából felében vasárnaponként, ami ugye megváltozott. De ezt a törvényt mégsem értem hozták, hanem az ott dolgozókért, elvileg, így ez a bejegyzés most róluk fog szólni.

Úgy vagyok ezzel a dologgal, hogy eddig is a Lidlbe jártam, a törvényt követően meg pláne bojkottálom a kis üzleteket, hogy mégiscsak kompenzáljak valmit a saját erőm és pénzem által. Lényeg a lényeg, elég jól érzékelem a változásoat az üzletben.

Az első és legnagyobb, hogy hiába a napi kb. 10 százalékos vásárlónövekedés, ennél lényegesen többnek érződik. Sokkal többen dolgoznak egyszerre az üzletben, és láthatóan kapkodva. Alig tudnak lépést tartani az árufeltöltéssel, olyan ütemben fogynak a termékek, utána pedig rohanhatnak át a pénztárhoz, mert három működő pénztár mellett is nagy sor alakul ki, holott korábban ez a várakozók leggyorsabb leapasztási módszere volt. Rákérdeztem egy pénztárosnál, aki diplomatikusan azt felelte, hogy ugyanúgy működnek tovább, de azóta “izgalmasabb az élet”.

És akkor nem is beszéltem még a zsúfoltságról. Korábban csak néhány ilyen időszak volt, amelyek elkerülésével kényelmesen, szellősen lehetett vásárolgatni. Most egész nap olyan tömeg van, hogy folyamatosan ütköznek a kosarak, és a vásárlók az utolsó termékekért versenyeznek – hiszen az árufeltöltés gyakran képtelen beérni őket. Emiatt a sorbanállással eltöltött idő is megnőtt, és midenki idegeskedik, főleg azok, akik csak egy italt vagy más apróságot vennének. Ehhez jön az este tízig kitolt nyitvatartás. Ha lenne választásom, én inkább vasárnap dolgoznék.

Szóval amit a vasárnapi szabadnapért a dolgozók kaptak: kapkodás, stressz, esti munka, egyszóval romló munkakörülmények, csakhogy legyen mi ellen vasárnaponként imára kulcsolni a kezüket.

Kategória: Vélemény | A közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.