A nagy Oravecz-kritika

Olvastál nemrég valami olyat egy természetfotón, hogy merj álmodni, bízz magadban, ne érdekeljen az emberek véleménye, és akkor kitárulnak előtted a kapuk, és bár a rögös úton a sors próbára tesz, egyedül csak a szerelem számít, mert ez az élet értelme?

Forrás: Oravecz Coelho (Facebook)

Forrás: Oravecz Coelho (Facebook)

Oravecz Nórával egyidősek vagyunk, mégis két óriási különbség van kettőnk között: míg a gondolatai mélységben meg sem közelítik az enyémeket, az ő blogját sokkal többen olvassák. Talán pontosan ezért.

Oravecz világával és idézeteivel az a legnagyobb baj, hogy énközpontú ahelyett, hogy a világ összefüggéseire mutatna rá. A középpontba helyezi az olvasót, és életigazságnak beállított bölcseletekkel hívja segítségül számára a sorsot, és következmények nélküli életet ígér neki. Egy túlegyszerűsített, ebből eredően hamis világképet ajánl fel, egy csábító illúziót, amely egyszerű válaszokat kínál az élet hétköznapi nehézségeire (például hittel, bizalommal minden megoldható, élj a mának, szeress, az élet próbára tesz, ezért legyél erős, stb.) Azonban ez a fajta szemlélet az ezotéria felé sodorhatja az olvasót a bonyolult, de racionálisan megérthető világ megismerésével szemben. Talán önmaga sincs tisztában azzal, hogy egy B kategóriás életfilozófiát terjeszt a fiatalok körében.

De egészen pontosan miről is van szó? Van például ez az idézet:

“Sokan fogják várni a pillanatot, amikor elbuksz, még többen akarnak majd ártani neked, de a te dolgod csak annyi, hogy ne vegyél róluk tudomást.”

E szerint a világtól függetlenül létezhet egy személy, holott ez nem igaz. Ne vegyél tudomást a betörőről, mert akkor nem rabolhat ki? Ugyan már! Én lehet, hogy észreveszem, hogy ez a bullshit idézet csak egy szerethető álomvilágba akar beráncigálni, de egy tizenéves olvasó már nem biztos.

“Tudd, hogy mi tesz boldoggá, és tarts ki mellette mindenáron – akkor is, ha mások támadnak érte, ha egyedül maradsz, ha senki sem támogat.”

A mondat a szülőkkel szembeni kamaszkori lázadásra reflektál, ezért biztosan sokan megosztják a tizenévesek közül. Az idézet azt sugallja, mintha nem lennének kötelességeid az életben, szóval nem kell takarítani és mosogatni sem. Holott ez nincs így.

Biológiai kötelességed saját magad és utódaid túlélésének, gyarapodásának biztosítása, beleértve az egzisztencia megteremtését, a nevelést és taníttatást. Ez viszont csak kemény munkával (vagy sok béna könyv kiadásával) érhető el (de azért neked is van lelkiismereted). Hiába szeretsz utcazenélni, ha a családod közben éhen hal, kötelességed más munkát vállalni.

“Minden kapu nyitva áll előtted, csak be kell sétálnod rajtuk – persze arról is tudnod kell, hogy az út rögös, akadályokkal, kátyúkkal teli, szűk ösvény.”

Kényelmes lehet elképzelni egy percre, hogy az ember végtelen lehetőségek közepette él, azonban ez az általánosítás téves következtetésre vezet. A genetika és a környezet részben predesztinál arra, hogy egyáltalán milyen “kapuk lehetnek előtted nyitva”.

Valaki nem való tudósnak, valaki zenésznek, ahogyan én sem lennék jó sportoló. Egy adott kor felett például – a tanulás képességének drasztikus romlásával – nagyon sok ajtó zárul be az ember előtt. Nem is beszélve a nagyvilágról! Háborúban besoroznak, és azokért halsz meg, akik sosem kerülnek harc közelébe. Vannak olyan országok, ahol a napod nagy része azzal telik, hogy tiszta ivóvizet és ehető ételt keresel, vagy börtönbe zárnak a véleményedért. Ott nincsenek Oravecz-idézetek.

“Talán túl sokat agyalunk azon, hogy mi lesz holnap, hogy lesz-e boldogság, hogy szeret-e majd, hogy marad-e, hogy mit akar, hogy miért nem történik az, amit te szeretnél, miközben elfelejtünk valamit: megélni a pillanatot, ami mindig ott áll előttünk arra várva, hogy szebbé tegye a napunkat.”

Az embert az teszi emberré, hogy megvan benne az absztakt gondolkodás képessége, beleértve az élet megismerését és az előre tervezést. Oravecz viszont arra buzdít, hogy mindezt eldobva egy sokkal állatiasabb szinten éljük meg a világot, sodródjunk az árral ahelyett, hogy úszni tanulnánk vagy hajót építenénk. Igaz, hogy a “tett halála az okoskodás”, de “ember tervez”. És erről lemondani nagy veszteség lenne.

“Az életnek egyetlen értelme van: hogy szeress, és hogy szeressenek. Hogy érezd, tartozol valahova. De csak az után, hogy megtaláltad a helyedet.”

A világtörténelem számtalanszor megpróbált már választ adni az élet értelmére, de ennél primitívebbet aligha adott. Madách gondolata sokkal szimpatikusabb, hogy “az élet értelme a küzdés maga”. De a kedvencem Stephen Hawkingé: “az élet értelme az, amit adunk neki”. Ebbe beletartozik a szeretés, viszont szeretés és a valahova tartozás is, ahogyan a küzdés is. A lényeg, hogy ez a saját választásunkon múlik.

Bár jegyezzük meg, hogy nem kell, hogy az életnek értelme legyen. Az ember igazságérzete az, ami folyton kutatja, mert senki sem akar egy olyan életet élni, aminek nincs értelme.

“Meg kell tanulnom bízni a sorsban. Abban, hogy akinek mellettem kell lenni, az mellettem is marad.”

Talán a véletlen folyamatok a kockadobástól az időjáráson át a tőzsdéig bizonyítják azt, hogy a „sors” véletlenszerű. Ha valaki mégis ebben bízik, az önbecsapást hajt végre. Egy-egy szakítást ugyan segíthet feldolgozni egy ilyen önbecsapás, a szomorú igazság azonban teljesen más. Az emberek folyamatosan változnak, így a kapcsolatuk természete is megváltozik, és ha a párok ezt nem korrigálják menet közben – bízva abban, hogy a sors összerendelte őket – az könnyen szakításhoz, váláshoz vezethet. Tehát könnyen lehet, hogy pont Oravecz “jótékony” önbecsapása eredményez boldogtalanságot.

 Nos, lényegében ennyi, nincs több Oravecz-idézet, csak ugyanaz sokszor:

„Hidd el, hogy mindent elérhetsz. Higgy benne, és ez épp elég. / Menj és higgy, mert akinek hite van, mindene van. / Higgy benne, és megkapod. / Bízz magadban, és lásd meg belül a gyémántot[…]. / Kitart és hisz bennem. Bízom benne, ő meg bennem. / Bízik benned, és hisz abban, hogy még ebből is a legjobbat hozod ki. / Hidd el, az élet a legjobbat akarja neked[…]. / Aki mindent képes egy lapra feltenni, bátor. Bízik a sorsában[…] / Ha hittel és bizalommal fordulsz mások felé, nem lehet gond[…] / Ha tudsz bízni, varázserőd van, hiszen a bizalom valami olyan, amit ha megtanulsz behozni az életedbe, bármire képes leszel[…]. / Meg kell tanulnod bízni magadban, abban, hogy aki jó úton halad, idővel eléri a célját. / Akard a hitet magadban, ami megtart, ha zuhannál[…] /Ugord csak át az akadályokat, merj csak hinni abban, hogy képes vagy legyőzni a nehézségeket[…] / Hisz abban, hogy van miért menni, és bár néha nem látja a célt, kitart, mert tudja, hogy valami vár rá. / […] az erő benned van. A kérdés, hogy mersz-e találkozni vele, és rábízni magad. / Higgy magadban, abban, amit csinálsz, és tudd, hogy mi tartozik hozzá és mi nem. / Meg kell tanulni bízni abban, hogy amikor el kell jönnie, el fog jönni.”

Végeláthatatlanul satöbbi. Azt hiszem, ez bizonyítja, hogy az Oravecz-életmű sekélyes és jelentéktelen. A fiatalság gondolkodására nézve pedig az eltorzított értékrend és túlidealizált világképe miatt kifejezetten káros is lehet.

Kategória: Vélemény | A közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.