Kritikus tömeg

És íme, biztosan állíthatjuk, hogy a Fidesz négy éve elérte a kritikus tömeget. Azt a pénzt, hatalmat és befolyást, amellyel rendelkezve már elképzelhetetlen, hogy a Fideszt valamelyik ellenzéki párt vagy pártszövetség megbuktassa. A Fidesz egyedül már csak önmagát képes megbuktatni.

És hogy mi ennek a néhány aggasztó jele?

Hát, például az, hogy az emberek – főként az ellenzékiek – kiábrándultságukban elfordultak a politikától. Egyre kevesebb a tüntetés, politikai hír és megjegyzés a közösségi oldalakon, és egyre kevesebben mennek el szavazni. A 2014-es országgyűlési, EP és önkormányzati választáson is rekord alacsony volt a részvétel, ami azt mutatja, hogy az emberek egyszerűen elundorodtak a politikától. Ha ez így folytatódik, a Fidesznek a távoljövőben sem lesz gondja saját kétharmados politikai apparátusának újratermelésével, még akkor sem, ha apránként továbbra is morzsolódik is a népszerűsége.

Ráadásul az emberek ingerküszöbe is lecsökkent a negatív hírek kapcsán. Korábban néhány hazugságon vagy tízmillió forintos korrupciós ügyön hónapokig, évekig csámcsogott a média, komoly népszerűségrombolást hajtva végre a kormánypártokon. Manapság viszont senkit sem érdekel, hogy hogyan vagyonosodnak a Fideszes honatyák, kinek a pénzéből építenek utat a házukig vagy nyaralnak luxusszállodában. Senkit sem érdekel, hogy a Közgép még mindig megnyer minden tendert, a trafikpályázatok még mindig el vannak csalva, ahogy a szétosztott földek is, és mindenki beletörődött abba is, hogy ugyan nem lesz nyugdíja, de legalább a kormány rezsit csökkent a végsőkig kizsigerelt közműcégek kárára. És abba is, hogy a megszorítás nem megszorítás, ha kigazításnak vagy zárolásnak hívjuk.

Már annak sincs hírértéke, ha egy Fideszes politikus veri a feleségét, hazudik vagy épp fingja sincs az általa beterjesztett törvényjavaslatról, mert ez csak addig volt fontos, amíg a Fidesznek volt erős politikai alternatívája. Valljuk be őszintén: ki akarna egy életet végigszenvedni, várva egy hamvaiból feléledő, új, erős ellenzékre? Inkább homokba dugjuk a fejünket, mint azok a kubaiak, akik Fidel Castro forradalma után pár évtizeddel is csak nyomort esznek, döghúson tengődnek, míg a párttagok luxusvillájukban buliznak naphosszat. Mert Magyarország éppen ebbe az irányba tart.

Orbán Viktor felépített egy önfenntartó hatalmi rendszert, amelyben a kormány EU-s pénzekből tendert ír ki a Közgépnek, amely a pénzeket képes visszaforgatni a pártba, és ha éppen nem milliárdokat költ a kormány közpénzből saját programjának dicsőítésére, ezekből a pénzekből akkor is biztosítani tudja az aránytalan médiaszereplést, plakátokat, reklámvideókat, lejárató CÖF kampányokat, egyszóval a médiatúlsúlyt. Vagyis az emberek jelentős részét egyoldalúan informálják közpénzből, ezáltal meg sem fordul a fejükben, hogy ne a Fideszre szavazzanak. Lehet, hogy ez így hatékony hatalmi rendszer, de hátulütője, hogy nincs mögötte valódi érték. És bár valószínűleg sokáig fent lehet tartani egy látszatra és dezinformációra épülő hatalmat, (lásd: Kuba) valódi szakmaiság, mögöttes tudás nélkül hosszútávon a nemzet látja a kárát. Az oktatási rendszerekben és a munkaerőpiacon már megjelentek a risztó jelek, de persze – mint minden mással – ezzel sem törődik senki.

Ráadásul a válság végével és a növekedés beindultával nem tűnik fel senkinek, hogy közel sem élünk annyival jobban, mint amennyivel élhetnénk akkor, ha szakmai döntések születnének, és persze emiatt még azt is hajlandók vagyunk lenyelni, hogy eszméinket újraértékelik a fejünk fölött, hogy a kormány újratermelhesse magát közpénzen. Ehhez persze előbb meg kellett szabadulni a tisztességre, átláthatóságra, egyenlőségre és toleranciára épülő nyugati demokratikus elvektől.

Mert végső soron erre ment ki a játék, minden más csak látszat volt körülötte.

Kategória: Vélemény | A közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.