Orbán meghódítja Tusványost

Nem kenyerem a 444 stílus, de valahogy fel kell dobnom ezt, mert rohadtul unom már Orbán Viktort helyesbítgetni, ugyanis minden három mondatából kettőbe joggal bele lehet kötni, mert a magyar miniszterelnök kacifántosan rizsázik ugyan, de minden tartalmat mellőzően. Beszédeiben mindennek célja van, de semmi sem az, aminek látszik. Jó példa erre a szabadegyetemen tartott “előadása”. Ami azért van idéző jelben, mert előadni professzorok szoktak szakterületükön belül maradva. Orbán Viktor ezzel szemben mindenről beszél, semmit sem mond, és semmihez sincs semmi köze, leszámítva azt, hogy ő egy populista politikus, aki felhasználja az alkalmat politikai céljainak elérésére.

Rögtön seggnyalással indít: “a gyanú, hogy ez a kétharmad határon túli magyarok szavazatával valósult meg”. Persze az éppen csak elnyert budapesti kerületek legalább annyira hozzájárultak a kétharmadhoz, mint a választási rendszer átírása, de jó dolog azt hallani, hogy bezzeg mi, határon túliak adtuk nekik a kétharmadot, tehát ezt kell mondania egy belevaló populistának.

Aztán önfényezéssel folytatja: “a mi nemzedékünk számára a rendszerváltás az alapélmény, amelyhez mindent mérünk”. Orbán rendszerváltói szerepe finoman szólva is túlértékelt. A ’80-as években, mikor az MSZMP belső reformjai beindultak és felgyorsultak, még csak tanulmányait végezte, a színpadra pedig éppen be tudott csöppenni a végjátékban, amikor már könyvelhető volt a szocializmus bukása. Jelzem, a határokat sem Orbán Viktor, hanem Horn Gyula nyitotta meg.

Most pedig rögtön duplázni is akar: “ma ugyanolyan mértékű átrendeződés zajlik a világban, mint amilyen a rendszerváltozás volt, ezért a 2008-as válság után létrejött új világrendet kell kiindulópontnak tekintenünk”. Az arab tavasz Európától távol zajlott le, a Közel-Keleti és az ukrán-orosz konfliktust pedig mégsem lehet világszintű átrendeződésnek tekinteni. Ez egy üres önigazolás arra nézve, hogy miért kell alkotmányújraírni, megtakarításokat benyúlni, sajtószabadságot csonkolgatni, földeket és trafikokat osztogatni, közgépesíteni, végeláthatatlanul satöbbi.

Saját igazát alátámasztandó az amerikai elnök különböző kijelentéseit idézi, de persze elfelejti megemlíteni a tényt, hogy az amerikai elnök is csak pont olyan politikus, mint ő, szóval inkább akkor lenne bármilyen alapja az állításainak, ha mondjuk Nobel-díjas közgazdászokat idézgetne.

Például: “az amerikai elnök nyíltan beszélt protekcionizmusról, ezért Magyarországon a politikusoknak botozás járna”. Persze az EU alapelve maga a protekcionizmus, melyben súlyos vámokkal sújtja a kívülről érkező árucikkeket, hogy saját piacait – beleértve a magyart is – helyzetbe hozza.

Orbán szerin 2008 előtt elképzelhetetlen lett volna olyan kijelentés, hogy “a fiatal munkanélküliek száma drasztikusan megemelkedett, és ezért a jó anyagi helyzettel kecsegtető pályák esetében a jó anyagi helyzettel rendelkező gyerekek családjai behozhatatlan előnnyel rendelkeznek”. Érzékeltetve, hogy ezek a gondolatok mennyire nem újszerűek, Gyurcsány 2006-os őszödi beszédéből idéznék: “az a nagy gond, hogy azoknak adjuk az ingyenes állami oktatást, kérem szépen, akik a legjobb családokból jönnek. (…) Ha van társadalmi botrány, akkor az, hogy a felső tízezer termeli magát újra közpénzen.

Két lehetőség van: Gyurcsány Ferenc jós, aki tíz évre előre látta ezt a rendszerváltást. Vagy Orbán Viktor mindent összekamuzik, hogy nemlétező rendszerváltást kreálva a liberalizmus bukását láttassa, és hogy megideologizálja mindazt a szarságot, amit kormányával elkövet(ett).

“Miután az állam nem más, mint a közösség megszervezésének módja (…) versenyfutás zajlik annak az államnak a megtalálásáért, amely a leginkább képes egy közösséget nemzetközileg is versenyképessé tenni. (…) Ma a slágertéma a gondolkodásban azoknak a rendszereknek a megértése, amelyek nem nyugatiak, nem liberálisok, nem liberális demokráciák, de talán még demokráciák sem, és mégis sikeressé tesznek nemzeteket. Ma a sztárok a nemzetközi elemzésekben Szingapúr, Kína, India, Oroszország, Törökország.”

Szinte el sem hiszem, hogy önmagától eljutott odáig, hogy körbenézzen maga körül, de én még megtoldom egy lépéssel, a probléma ismertetésével. Vegyük például Szingapúrt!

1. Amíg Magyarország évről évre egyre korruptabb, Szingapúr tartósan a legkevésbé korrupt országok egyike a nemzetközi listák szerint.

2. Amíg Magyarország elüldözte a külföldi tőkét, és súlyos adókkal rontotta a vállalkozások versenyképességét, Szingapúr komoly hangsúlyt fektetett a multinacionális vállalatok bevonzására, hogy a fejlődés hasznát visszaforgathassa saját, stratégiailag fontos szektoraiba, hogy ezen vállalatai jól szerepeljenek a világpiacon.

3. Amíg Magyarország felszámolta a nyugdíjmegtakarításokat, addig Szingapúr olyan megtakarítási alapot hozott létre, amit nyugdíjon kívül lakásra, egészségügyre és tandíjra is fel lehet használni.

4. Amíg Magyarország leépítette a közoktatást, a nyelvi képzés lerontásával akarja itthon tartani a fiatalokat, és a működésképtelenség határáig szipolyozta ki az egyetemeket, addig Szingapúr bevezette a kétnyelvű képzést, növelte az oktatási intézményekbe fektetett állami kiadásokat, és a világ legjobbjai közé húzta fel egyetemeit.

A tanulság nem az, hogy a demokrácia szükségszerűen elavult, és a piaci liberalizmus szar, hanem az, hogy a kormány gazdaságpolitikáját tekintve hibát hibára halmoz(ott).

Ez a liberális téma egyébként fel-fel dobott kő Orbán beszédében, de a szót többféle értelmezésben is használja. A piaci liberalizmus nem egyezik meg azzal a liberalizmussal, ami az emberi egyenlőséggel és szabadságjogokkal foglalkozik. Orbán szándékosan mossa össze ezeket, hogy az egyiket lejáratva a másikat is befeketítse: “a demokrácia nem szükségszerűen liberális (…) a liberális demokrácia államszervezési elvére épülő társadalmak a következő évtizedekben nem tudják fenntartani versenyképességüket”. Hogy a gazdasági válság az USA-ból indult ki egy joghézagosan megvalósított piaci liberalizáció eredményeként, és a Nyugat-európai országokon mélyült el a leginkább, még nem jelenti azt, hogy Kerényinek igaza van akkor, amikor buzizik.

A piaci liberalizmust nem szabad leírni; ahogy minden gazdasági irányzatra, úgy erre is találni pozitív példákat szerte a világon, kezdve a német csodától a ’90-es évek Egyesült Államokáig. Sosem az eszmével van baj, hanem a hanyag, önérdekeket képviselő megvalósítással, és ez az, amit Orbán nem hajlandó belátni, inkább futja az újabb és újabb köröket, bűnbakokat keresve. Orbán az erős állami vezetés pozitív példájaként említi meg Kínát, de elfelejti negatív példaként felhozni Kubát, Venezuelát vagy Észak-Koreát.

Szerinte a liberális magyar állam hibája, hogy nem szolgálta a nemzeti érdekeket, hogy nem erősítette a határon túli magyarokkal az összetartozást, hogy nem védte meg a közvagyont, hogy nem védte meg az országot és a családokat az eladósodástól. De vegyük például a Kádár-rendszert! Nem volt liberális, mégsem képviselt nemzeti érdekeket, nem törődött a határon túli magyarokkal, és komolyan közrejátszott az ország eladósításában. A probléma oka tehát nem a liberális eszme vagy gazdaságpolitika. De akkor a megoldás sem az, hogy az államot illiberálissá kell tenni, ahogyan azt Orbán mondja.

Folytatja a Norvég Alapra utalva: “a kormány döntést hozott: aki erről a forrásról rendelkezik, az Magyarországtól kapja a fizetését.” Jaigenpersze, a gonosz külföldi érdekcsoportok befolyásolni akarják a magyar folyamatokat, nehogy a kormány saját érdekcsoportjaival befolyásolni tudja a magyar folyamatokat, ezért a kormány befolyásolja az érdekcsoportokat befolyásoló érdekcsoportokat, világos, nem?

Lefordítva: ha a Norvég Alapnak nem tetszik az, hogy a jobboldali oligarcháknak akarják juttatni a pénzeket az ÚSZT-on keresztül, akkor ez ellen úgy kell védekezni, hogy külföldiek ne rendelkezhessenek a saját pénzük fölött, hogy az mégiscsak a jobboldali oligarcháknál kössön ki.

Vagyis Orbánnak nem elég az, hogy a magyarok és az EU pénzét is lenyúlja, Orbán a külföldi civil szervezetek pénzét is le akarja nyúlni. Ez Orbán számára a tökéletes illiberális állam.

Kategória: Vélemény | A közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.