Az ellenzéki összefogásról

Mert az addig rendben, hogy Bajnai jó szakember, az MSZP-nek van pénze, és a Gyurcsány nevet viseli az a politikus, aki már egyszer legyőzte Orbánt. De szentesítheti-e az eszközt a cél? Ér-e annyit Orbán Viktor leváltása, hogy alternatívaként azoknak a régi arcoknak adjunk bizalmat, akiktől egyszer már megvontuk?

Mert mi is történt az elmúlt négy évben? Orbán maga alá gyűrte a demokráciát, újrafelosztotta az országot talpnyalói között, lenyúlta a milliós megtakarításainkat, hogy visszaforgassa saját oligarcháiba. Majd kiszúrta a szemünket pár ezer forint rezsicsökkentéssel. És közben a mi pénzünkből plakátolta tele az országot azzal, hogy milyen jó nekünk, mialatt pénzt vont el az oktatástól, egészségügytől, vállalkozásoktól. Közben tavaly csak Simicskához 431 milliárd forint áramlott: ez a gazdaságunk 1,5 százaléka, a teljes magyar felsőoktatás 2,5 éves költségvetése!

Szóval mi lesz akkor, ha ismét hatalomra jutnak? Akkor az egy életre fog szólni.

És akkor majd látni akarom azoknak az embereknek az arcát, akik végignézik, ahogy évek alatt kinövi magát a zsebdiktátor, hogy akkora pénz- és hatalomtömegen fog ülni, hogy képtelen lesz választást veszíteni, csináljon bármit, legyen bárki, mert majd akkor ő lesz minden, és mindent meg fog tenni.

Látni akarom azoknak az embereknek az arcát, akikkel majd mindent meg is fognak tenni.

Látni akarom azoknak az embereknek az arcát, akiktől elveszik jogaikat, vállalkozásaikat, megtakarításaikat, cserébe még ígéreteket sem kapnak, csak óriásplakátokat indokolatlanul boldog emberekkel. Látni akarom azoknak az embereknek az arcát, akiket kicsúfolnak az oligarchák dölyfös kölykei a sportautóból az utcán, mintha ők kiérdemelték volna ezt az előjogot.

Látni akarom azoknak az embereknek az arcát, akiknek rovásírásos Alptörvényt ad ajándékba az állam, jelen lesznek Orbán lovasszobrának átadásán, és akik a Rómeó és Júliát csak ősmagyar átiratban láthatják majd színpadon.

Látni akarom azoknak az embereknek az arcát, akiket ma még csak erkölcs- és testnevelnek, de holnap már nem veszik fel egyetemre, mert nincs rá pénz, de főleg, mert nem kell értelmiségi. És mivel nem lesz munka sem, majd közmunkásként fognak nemdolgozni, és kisemmizett nyugdíjtalanként halnak meg. Látni akarom a jövőjüktől megfosztott, múltjukba zárt emberek arcát.

Látni akarom azoknak az embereknek az arcát, akik végignézik, ahogy kirekesztik barátaikat, mert a bizonyítványukban nem hit, hanem erkölcstan szerepel, mert nem Wass Albertet, hanem Purosz Leonidaszt tartják többre, és mert nem a focit, hanem a vízilabdát szeretik. Látni akarom azoknak az embereknek is az arcát, akik nem merik felvállalni véleményüket, nehogy kiközösítsék őket.

Látni akarom azoknak az embereknek az arcát, akik lemondják a TV előfizetést, az újságot, internetet, mert nem akarják a hatalom manipulációjával mérgezni az elméjüket, hanem inkább kiülnek a kertbe, és a lebukás veszélye mellett a diófák árnyékában csendben hallgatják a Klubrádiót, mint régen a Szabad Európát.

Látni akarom azoknak az embereknek az arcát, akik végignézik, ahogy barátaik sorra menekülnek külföldre, az ellenségeinkhez, és végignézik, ahogy kilenc, majd nyolcmilliós nemzete leszünk a nagy, büszke nemzeti kormányunknak. Látni akarom azokét is, akik megbánják majd, hogy nem mentek ki addig, amíg még ki lehetett volna.

Látni akarom azoknak az embereknek az arcát, akik végignézik, ahogy Románia lehagy minket, és Szlovákiában jobb lesz magyarnak lenni, mint itthon. És látni akarom azoknak az embereknek is az arcát, akiknek a régi tót- és cigányvicceket magyarviccként mondják majd tovább.

Látni akarom azoknak az embereknek az arcát, akik, hogy ne jelentsenek gyerekeiknek, unokáiknak több terhet, inkább a halálba menekülnek. És látni akarom azokét is, akik a halálos ágyukon majd ostorozzák magukat, hogy miért nem látták ezt az egészet előre.

De látni akarom azoknak az embereknek is az arcát, akik elmerengenek azon, hogy mit rontottak el, és látni akarom azoknak is az arcát, akik majd úgy vonulnak utcára, ahogy néha az utcára szoktak vonulni az emberek, nem akkor, amikor az utcára viszik őket, hanem amikor maguktól mennek. Akkor majd azt a tiszta sugárzást akarom látni az arcukon, ami majd egyszer véget vet a rezsimnek, és ami majd egyszer ismét a demokrácia útjára fogja vezetni a megtévedt magyarokat.

***

Mondhatnád, hogy ezek a régi arcok, és kétség kívül igazad is lenne. Azok a régi arcok is ezek az emberek, akik néha elkúrták, néha nem. De legalább egyvalamiben mindig különböztek: sohasem voltak elég aljasok a demokrácia elsilányításához; így bármikor megvonhattuk tőlük a bizalmat, és meg is vontuk. És ez így az, ami mindennél fontosabb!

Kategória: Vélemény | A közvetlen link.

Az ellenzéki összefogásról bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Horváth János szerint:

    Thomas Bauer, azaz magyarul Paraszt Tamás. A vízióid agyatlanok és végtelenül rosszindulatúak.

    • Thomas Bauer szerint:

      1. Nevemmel személyeskedsz. Ennél éretlenebb kritikát meg sem fogalmazhattál volna.
      2. Vízióim az elmúlt négy év tényeinek extrapolálása az elkövetkezendő évtizedekre. Ha agyatlannak vagy rosszindulatúnak tartod, az intő jel arra nézve, hogy átértékeld a pártpreferenciádat.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.