Du jú spyk magyar?

Pár napja bukkantam a Facebookon terjedő újabb baromságra, mely egy alacsony intelligenciával és logikai érzékkel, de annál nagyobb nemzeti öntudattal megáldott, lelkes aktivista szüleménye. Arra buzdít minket, hogy ha magyarul beszélünk, akkor használjunk magyar szavakat.

Forrás: Székelyföldi Legény

Forrás: Székelyföldi Legény

Az elején gyorsan belekötnék a formai kritériumokba, hogy a magyar zászló nem csak három (előre definiált) színből áll, hanem – ahogyan az Alaptörvényben rögzítve van – vízszintes csíkozású, és adott oldal- és sávméretekkel van ellátva. Ráadásul hihetetlenül magyartalan az “akkor” után kettőspontot tenni, sőt a magyar központozási normákat kétszeresen is megszegi a felirat: a kettőspont után szóközt kell hagyni, a felkiáltójel elé viszont tilos kitenni!

A második körben lerendezném a jelentésbeli problémákat. A szinonimaként párba állított szavak eltérő jelentéssel és mögöttes érzettel is rendelkeznek, az irreleváns például közelebb áll a lényegtelenhez, mint sem az érdektelenhez, a konkrét inkább adott, mint határozott, sőt, lényeges különbség van a krém és a kenőcs között: az előbbi kozmetikai, az utóbbi gyógyászati fogalom. A számtan a matematikának egy elenyészően kicsi területe, így nem használhatjuk szinonimaként! A maszknak az álarcon túli jelentései is vannak, például az álarcot viselő személy maga a maszk, a halotti maszk a halott arcáról készített gipsz másolat, az orvosi szakirodalomban egy altatás során használt kelléket, a villamosmérnöki szakzsargonban a fénytől védő bevonatot jelenti. A szótárak szerint a maszk az álarc régies változata! Tehát felmerül a kérdés: ezek valóban idegen szavak?

Nem. Ezek idegen eredetű, ám kétséget kizáróan magyar szavak. Ezt egy minimális gondolkodóképességgel megáldott ember is leszűrheti az írásmódból: a generáció magyar betűi árulkodóak, és ismerve az angol (generation), német (Generation) vagy francia (génération) megfelelőjét, esetleg felmerülhet benne, hogy nem a generationem latin szóból származik-e, vagyis valójában egy több száz éves szavunk. Ez igaz a legtöbb szóra, némely esetben még egyéb árulkodó jelek is vannak, például a logikus végén található melléknévképző.

magyarul-beszelsz-Hambi-final

Lényegretörő paródia

A magyar nyelv használata során előfordulnak olyan esetek, ahol az idegen szavaknak nincs magyar megfelelőjük, nem ajánlott vagy tilos magyarítást használni. Íme egy példamondat.

Tegnap letöltöttem a Will Smith-től a Men in Black MP3-at.

Tegnap letöltöttem Kovács Vilmosnak Férfiak feketében című zeneszámának a Mozgóképszakértők Csoportjának második szabadalmának harmadik hangrétege alapján kódolt változatát.

Hová is akarok kilyukadni? Megállíthatatlan történelmünk során kultúránk folyamatos változáson megy keresztül. Idegen népek hatnak ránk, és mi is visszahatunk rájuk, így többek között egymás szókészleteit is folyamatosan formáljuk. (A lelkes aktivista által felajánlott szavak között is több bír szláv, török és latin gyökerekkel, ilyen például a munkatárs, a bűbáj és a szia is.) Az internet elterjedésével ez a természetes hatás felgyorsult, az emberek gugliznak, posztolnak, kommentelnek, gémelnek, és ez így van rendjén. Ez ellen küzdeni olyan, mint Kazinczy nyelvújítása ellen küzdeni – a különbség csak annyi, hogy nyelvészek helyett a nép formálja a szókészletet.

A XXI. században a tudomány ugrásszerű fejlődése során, új, globális közösségek kialakulása mellett, a szókészlet napról napra történő átalakulása közben már nem lehet egy természetellenes módon erőltetett magyar nyelvet életben tartani. Tudni kell haladni a korral. Különben úgy tűnik el a magyar nép, ahogy azelőtt megannyi: hangtalanul, nyomtalanul. Egy okos ember szavait idézve: “vissza lehet lovagolni Etelközbe”, de a világ a másik irányban van.

Kategória: Vélemény | A közvetlen link.

Du jú spyk magyar? bejegyzéshez 7 hozzászólás

  1. bernáth erna szerint:

    “…..esetleg felmerülhet benne, hogy nem-e a generationem latin….”
    “NEM-E”???????????????????
    nincs ilyen, hogy “nem-e”

    • Thomas Bauer szerint:

      A létige (állítmány) kihagyásával rövidítettem, a nem lehet-e szófordulatot. Ez olyan, mint az, hogy kihagyom az azt, és simán olyan, mint hogy. Nem kívánom magam irodalmi magasságokba emelni, de ez olyan, “mintha” Esterházy, aki a mint szó helyett rendre minthát ír. Tudni kell kezelni, és inkább egyedi, mintha zavaró.

      • Lívia szerint:

        Kihagyhatod a létigét, de az e szócska továbbra is létige végére kerül (ami itt a származik), hihetetlen, hogy erről még nem hallottál.

        • Thomas Bauer szerint:

          Egy percig nem állítottam, hogy ez a mai magyar nyelvtani normák szerint történik. De úgy gondolom, megengedhetek magamnak némi rugalmasságot, kvázi nyelvformálást.

          • Annie szerint:

            nem tudom, minek kellett átírni, nekem pont az tűnt fel, hogy túl messze került egymástól a nem és az -e, ilyenkor már inkább írok az elején egy “nem-e”-t.

  2. rcgzonme szerint:

    A zászló rész nem teljesen igaz. Bár a magyar zászló valóban piros-fehér-zöld és vízszintes csíkozású, nemzetközi protokoll szerint bármilyen zászlót el szabad forgatni 90 fokkal úgy, hogy az eredeti baloldal kerüljön felülre – ha nem megoldható az eredeti felfüggesztés. Az itt látható elrendezés tehát alapjában véve helyes, egyedül a csíkok eltérő vastagsága nem stimmel.

  3. rcgzonme szerint:

    Javítás: pont az ellenkező irányba kell forgatni.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.